2011. december 31., szombat

Év 2.

Másfelől, elmúlt egy csomó minden: csalódások, remények, vágyak, kalandok, bánatok, meg jó sok minden, jó sok kép, mi felvillan nap-mint nap, nappalokon, álmainkban, nevettetnek és kínoznak Egyszerre...és egyszer csak arra eszmélünk, hogy öregszünk...egyre jobban ránk ülnek a ráncok.

Mit mondok erre én?
Éld féltett életed, amit TE magad is azok is szeretnek, akik féltenek! LÉGY SE TÖBB SE KEVESEBB (kicsi, vagy nagy hassal, mellel, fütyivel), MINT AMI ÉS AKI VAGY. Ha nem vagy galád, úgyis megtalál, ki téged úgy szeret, ahogy vagy, minden fingoddal, minden mosolyoddal. Amikor szagod egy másik szaggal egybekel, akkor baszd meg, létrejön az EGYSÉG, amiben egy életen át hiszel.

év

Búcsúzom az elmúlt évtől, miközben felkészülök az újra. Nyilván a nap mely mindezen esemény kulcsfontosságú fordulónapja kibaszottul fontos mindenki számára, ugyanis szeretnénk elfelejteni az elbaszott dolgokat és jobban csinálni mindent, ígéreteket téve fűnek-fának, magunknak ami által feszültté válunk, és másokat is feszültté teszünk (ne feledjük, azok is már eleve feszültek voltak...), ezáltal nagyon veszélyessé válik a világ, ezen a napon.Vigyázzanak, szilveszterkor ne menjenek sehova, mert az életükbe kerülhet. Ne hagyják, hogy csábítsák Önöket malaccal, korlátlan italfogyasztással, tánccal, tombolával, humorral...NE DŐLJENEK BE! inkább maradjanak otthon, és nézzék a TV-t, de úgy, hogy ne legyen bekapcsolva, mert az is tele van szarsággal, amit le akarnak nyomni a torkokon. Ha nincs TV nézzenek valakit, aki Önökkel van, és mosolyogjanak, becézgessék, csiklandozzák néha, táncoljanak, vagy a faszom tudja...érezzék jól magukat a szerzettel aki önökkel időzik az év utolsó napjának utolsó óráinak utolsó perceiben. Még nem késő, ha nincs korán sem....SEGÉLYVONAL: 1  

2011. november 9., szerda

pillanat

Pillanataink mögött mindig ott a félelem
A félelem:
önmagunktól és mindenkitől,
senkitől és semmitől (valójában),
aztán mégis mindenek,- és mindenki felett,
 úrrá lesz rajtunk az elem,
a félelem eleme
ami eleve, a ritmusunkat kergeti a semmibe
ezáltal foszlunk semmivé,
és hitetjük el önmagunkkal a senkiséget.
DE A világ mi vagyunk!
Valójában csak mi magunk
magunknak, magunkkal elsősorban,
ezáltal másoknak, másokért, magunk által….mások által magunk kiteljesedése, mások által magunk meglelése, legalábbis, így kéne, hogy legyen, hogy az élet úgy teljen, ahogy telnie kellene!
Az utolsó szó:ég vele, minden úgy telt el, ahogy telhetett…legalábbis azt hiszem

ESJÉ ’10

2011. november 2., szerda

Tojásleves

Én nagyon szeretem, mert egyszerű, és meglepően finom tud lenni, ha erre is, mint mindenre odafigyelünk! Laktat, forró, tápláló, és jó a gyomorra, másnaposságra.

Kell hozzá jó tojás, liszt, fűszerpaprika, só, víz, kömény (őrölt vagy egész), ecet, sertészsír és olaj
Tűz maximumon rá a fazék, bele a zsír és kevés olaj, aztán liszt, kevergeted egyfolytában, sózod és köményezed, amíg zsemleszínű nem lesz...ez enyhén barnát jelent, aztán lehúzod a tűzről és lejjebb veszed 2 fokkal, vársz míg megnyugszik kicsit, és mehet bele a fűszerpaprika érzésed szerint, kutyulod, összekevered és visszateszed a tűzre, de ekkor már a kezed ügyébe van a felforralt víz, amit ráöntesz folyamatos kavarás mellett, visszaállítod a tüzet a max.-ra. Forralod tovább kóstolod, sózod még, ha kell, aztán belecsurgatod a felvert egész tojásokat (mennyisége: min. 1 db /fő) és kevergeted, forralod 4-10 percig. Aztán a tüzed lekapcsolod, hagyod a levest békében pihenni vagy 20 percig.
Aki úgy szereti önthet bele ízlése szerinti mennyiségben ecetet, én anélkül szeretem, de ettem már ecettel is...

2011. október 25., kedd

pörkölt sertés

Köll hozzá: vereshagyma, fokhagyma, zöldpaprika, erőspaprika, paradicsom, sertéslapocka, sertészsír, só, fűszerpaprika, köménymag őrölve, feketebors egész darálva, babérlevél, esetleg pirosarany,
Hogyan vásárolj?
A zöldségeket parasztasszonytól, őstermelőtől vedd! Hagymákból közepeset, paprikából, paradicsomból is közepeset, való színűt!!!! Fűszerekből frisset, jobb fajtát! Húsból csakis a piacról, paraszttól, vagy hiteles hentestől, szép élénk színű és illatos lapocka, természetes zsírokkal! Zsírt legjobb, ha magad sütöd ki, de legalábbis parasztoktól, illatosat, szép fehéret....minden, amit veszel ösztöneid szerint vedd...meglásd minden finomabb lesz, ha így teszel.

Előkészületek: Mindent tegyél ki, amit vettél.
Pucold meg a zöldségeket, mosd meg őket. Vágd a vereshagymát apróra (a kés legyen éles) húzd a vagdalmányt egy tányérra. Vágd össze apróra a fokhagymát, húzd egy kistányérra. Vágd apró kockára a zöldpaprikát, és az erőspaprikát, majd húzd egy újabb tányérra. Vágd a paradicsomot 4 negyedbe, a késsel vágd le a héját, és darabold a húsát apróra, húzd arra a tányérra, amin a paprika van. Mosd meg a húst is. Vágd fel nagy, nem szabályos darabokra, ahogy jön, ahogy adja magát, ahogy adódik, ahogy érzed....ne legyen apró, ha ragaszkodsz a méretekhez: kb. 3-4 cm-es darabokról pofázok.
VASSERPENYŐ vagy lábos a legjobb, rakd fel a tűzre. Bele a zsír, és kevés olaj. Ha meleg, bele a vereshagyma, sózzad és dobj bele 1-2 babérlevelet, pirítsd, ne hagyd ott, folyamatosan kutyulgasd...ha megpirult, húzd le a tűzről és azonnal szórd, hintsd meg fűszerpaprikával, hogy szép színe legyen, mehet bele ekkor pirosarany is, ha akarod, a tűz már le van véve kettővel, mehet vissza és rögtön rá a paprikás-paradicsomos tányér...kutyulod, hevíted tovább--közben a tányért elmosogatod....nem köll bele víz, ha a tűzzel kellőképp óvatosan bánsz...ha lepirult, mehet bele a hús----kutyulod, sózod, borsozod, köményezed...kutyulod, figyelsz rá, figyelsz a hőre...nem köll bele víz ha ügyes vagy...csak pörkölsz nagy gonddal, nagy szeretettel, türelemmel, gondossággal...na ez így megy kb. 1-2 órán keresztül, aztán mehet bele a fokhagyma, és ha nem ölég szaftos, mehet bele még apróra vágott, hámozott paradicsom és tv paprika, ha így teszel, fedd le az újabb anyagokkal hadd főjön, hadd barátkozzon a jámbor, de a tűzet hangold ekkor finomra. Ha késznek ítéled az ételt, hagyd majd egy órát pihenni, sok ételnek köll a pihenés.
Köret hozzá: jókenyér, vagy galuska lehet, illik a hozzá jó savanyú is, kadarka vagy oportó, vagy roséfröccs. Újramelegítéskor mehet rá egy kis víz, de csak annyi, amennyi elillan!

3

Szemem behunyom és hallgatok
Behunyom szemem, hogy magamat lássam
Hallgatok, hogy magamat halljam
Csak is!
Micsoda fickó?                  Századok ráncai,
arcán mindenek harca, letörölni nem lehet
Ott marad örökre, mint minden, amit bevésett az emlékezet
Emlékek, aztán egy újabb elmélet: jövőkép,
álom, mit a valóság tép szét
Félelem a rettegéstől, majd maga a szenvedés: könnyek jönnek, aztán azok is felszáradnak, mint a zápor áztatta szürke járda betonja, amin a kutyák vizeletét már nem égette, nem égethette a nap, mert egy fekete felhő mindent eltakart.
De minden álmok tiprója semmilyen valóság sem lehet,
mert élnek álmok a valóság felett úgy hiszem,
mert 3 nyár, 3 ősz, 3 tél és 3 tavasz mesél nekem…

44

Annyi mindennel mögöttem,  most azt gondolom, hogy végtére is minden akkor van amikor, amiért, akivel és akinek. A gulyásleves mára már nem kell, hogy az legyen ami valójában volt. Lemegy a torkunkon minden. Nem érdekel senkit, hogy előnye van a gyalogosnak a zebrán. Havonta járok fodrászhoz, ahol egy kozmetikus a szemöldököm is kiszedi, legalábbis a nemkívánatos szálait. Soha nem akartam autószerelő lenni, és igazságosztó sem. Ellenben lettem vendéglátó, amiből sajnos nem következik az, hogy sűrűn láthattam volna olyan vendégeket, akiket én látni szerettem volna. Ugyanis ha olyan vendégeket láthattam volna vendégül, akiket látni szeretnék, az nekik is jobb lett volna. Ettől függetlenül jó vendéglátós voltam, vagyok, leszek?, mert aki főztömet ette, szerette, mind megette, nem feledte, emlegette....míg meg nem halt.
Poéta is vagyok, mert szoktam írni azoknak akiket szeretek, azoknak, akik szomorúságot okoznak nekem. Az írás megnyugtat, mert kiömlik, nem gondolkozom egy soron sem. Írásaim nem burkolódznak a rímek börtönébe, s bár jelen vannak a maguk természetes ritmusában, ezért a legjobb, ha én olvasom fel. Én szeretném a legjobban, ha valaki képes volna jól felolvasni, de ilyen még nem volt. Nem köll nekem megfelelni. Van egy táncom, amit ha velem táncolsz szépek leszünk...de tudnod kell, táncom szomjas a Te táncodra, hogy együtt hullámozzák azt a ritmust, melyet mindketten élveznek, melyben egyek lehetnek.
Nem szeretek vasalni, lombot seperni.
Szeretek enni, kakilni, szeretni.
Most egyedül vagyok.
44

Bor

Miként asszony által tett szép ígéret
a Bor kalandra csábít téged
Édes e játék, s ha mértékkel éled,
vele leszel magad, s ő maga lesz véled.

2011. október 24., hétfő

Mindent tudó (?) semmitmondás

Élünk, a mindennapok mögé bújva, (Vágyaink/álmainkVELÜNK vannak, nem és ellenünk)
Magunkról megfeledkezve, magunkból kivetkőzve, éljük létünk - viseljük, aztán magunkat temetjük!
Miközben egész életünkben magunkról mesélünk, már az sem számít, hogy senki sem hallgatja, senki  sem figyel ránk.
Észrevettem, hogy észrevettem, hogy már magamra sem figyelek!::::::
hát, valahogy így vesztettem el  önmagam….a világban, a sodrásban…
 Egy életen át tartó vágyakozás:               várakozás, remény: hit!
Hitek oltára: térden állva tiszta ruhában, fedett vállal, áhítom a megtisztulást: a mise után ujjaim piszkos pénzérméhez nyúlnak és bedobják azt az urnába: hiába? „isten tudja”
Alázat? Alárendeltség? Tisztelet? Türelem?
Minden én vagyok másokért, ŐÉRTE: megérte? Erről mikor szerzek bizonyosságot?
Ki vagyok? Ki voltam? Ki leszek? Mivé válok? Mivé Lehetek?
Álmaim állomásait látom itt, karomat kitárva, hahotáznék, ha hagynák a nagyok kiket élni hagyok (mert ölni most még nem akarok) ezek a karok nem azok….hahotáznék: rajtuk, magamon, mindenen, semmin, és senkin sem…
….
….
….
fázom: elfagyott minden szó, itt most hideg van,
NEM SÜT A NAP, csak a hold ontja sejtelmes fényét, ami kék, ez SZÉP!
Ihletem csakis ebből merítem ma!
Aludj, nyugodtan bújj az éj leple alá, alatt, selymek és bársonyok simogatásában, melegítésében: álmodd magad akárhova…..


2000 tíz február tízenharmadika: sinkaJÉ 

Főzés

jobb lenne, ha csak azok főznének, akik tisztelik az evést, tisztelik a nyersanyagot - azokat, akik azt termelték, előállították, árusítják, és tisztelik azokat, akiknek az ételt végül is feladják!