Annyi mindennel mögöttem, most azt gondolom, hogy végtére is minden akkor van amikor, amiért, akivel és akinek. A gulyásleves mára már nem kell, hogy az legyen ami valójában volt. Lemegy a torkunkon minden. Nem érdekel senkit, hogy előnye van a gyalogosnak a zebrán. Havonta járok fodrászhoz, ahol egy kozmetikus a szemöldököm is kiszedi, legalábbis a nemkívánatos szálait. Soha nem akartam autószerelő lenni, és igazságosztó sem. Ellenben lettem vendéglátó, amiből sajnos nem következik az, hogy sűrűn láthattam volna olyan vendégeket, akiket én látni szerettem volna. Ugyanis ha olyan vendégeket láthattam volna vendégül, akiket látni szeretnék, az nekik is jobb lett volna. Ettől függetlenül jó vendéglátós voltam, vagyok, leszek?, mert aki főztömet ette, szerette, mind megette, nem feledte, emlegette....míg meg nem halt.
Poéta is vagyok, mert szoktam írni azoknak akiket szeretek, azoknak, akik szomorúságot okoznak nekem. Az írás megnyugtat, mert kiömlik, nem gondolkozom egy soron sem. Írásaim nem burkolódznak a rímek börtönébe, s bár jelen vannak a maguk természetes ritmusában, ezért a legjobb, ha én olvasom fel. Én szeretném a legjobban, ha valaki képes volna jól felolvasni, de ilyen még nem volt. Nem köll nekem megfelelni. Van egy táncom, amit ha velem táncolsz szépek leszünk...de tudnod kell, táncom szomjas a Te táncodra, hogy együtt hullámozzák azt a ritmust, melyet mindketten élveznek, melyben egyek lehetnek.
Nem szeretek vasalni, lombot seperni.
Szeretek enni, kakilni, szeretni.
Most egyedül vagyok.
44
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése