Szemem behunyom és hallgatok
Behunyom szemem, hogy magamat lássam
Hallgatok, hogy magamat halljam
Csak is!
Micsoda fickó? Századok ráncai,
arcán mindenek harca, letörölni nem lehet
Ott marad örökre, mint minden, amit bevésett az emlékezet
Emlékek, aztán egy újabb elmélet: jövőkép,
álom, mit a valóság tép szét
Félelem a rettegéstől, majd maga a szenvedés: könnyek jönnek, aztán azok is felszáradnak, mint a zápor áztatta szürke járda betonja, amin a kutyák vizeletét már nem égette, nem égethette a nap, mert egy fekete felhő mindent eltakart.
De minden álmok tiprója semmilyen valóság sem lehet,
mert élnek álmok a valóság felett úgy hiszem,
mert 3 nyár, 3 ősz, 3 tél és 3 tavasz mesél nekem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése